Félkész termékek: tojásmentes rántotta, húsmentes fasírt

Múltkor vettem kukorica pehelylisztet. A csomagolására azt írták, hogy tojással keverve 3-4 evőkanálnyit kis olajon megsütve bundáskenyérhez hasonló ételt kapunk. Mi tojást nem ehetünk, de gondoltam kipróbálom a tojáspótló porral. 2 tojásnyi mennyiséget elkészítettem a tojáspótló porból, sóztam, petrezselymet szórtam bele, majd 6 evőkanál kukoricapelyhet kevertem hozzá. Olajjal kikent serpenyőbe öntöttem, körülbelül 1 cm vastagra kilapogattam, s addig sütöttem, amíg lapáttal meg alá tudtam nyúlni megfordítani. A másik oldalát is addig sütöttem, eredményként pedig egy rántottára emlékeztető ételt kaptam. Puffasztott kukoricakenyérrel tálaltam, a gyerekeknek nagyon ízlett, leírhatatlan volt az örömük, hogy rántottát ehetnek.

A másik felfedezésem a burgonya fasírtpor,Income Commerce Kft. forgalmazza, csak burgonyapehely, kukoricapehely, só, fűszer van benne. Kész port vízzel kell összekeverni, golyókat formázni belőle, majd morzsában megforgatni a golyókat (erre a célra Cornito gluténmentes zsemlemorzsáját használtam), végül olajban megsütni. Sajnos ez a kisebbik fiamnak nem ízlett annyira (azért evett belőle), de a nagyobb örömmel falta :)

Azt még megjegyezném, hogy a fasírt árban is megfizethető, 1 csomag por 300ft körül van, kb. 15 gombócot lehet formázni belőle.

Nyertem

A Marcipán kontra zöldségek csatát ma én nyertem meg. Miután a répás muffint is Dani ette meg, nem Marci, ma főztem újra zöldséglevest. Azonban miután nem okoz gondot heti 2x a csirkemellhús, úgy gondoltam, nagy baj nem lehet, ha belefőzöm a levesbe azt is, illetve újként tettem bele kurkumát és fokhagymát. Ezek nagyon egészségesek, jó lenne, ha ehetnénk, Dani miatt különösképp. Így készült el ma karfiol-répa-krumpli-fokhagyma alapanyagokból a húsleves, amibe kakukkfű, petrezselyem, só és kurkuma került fűszerként. A végén kivettem a húst és a zöldségek egy részét, hogy ne legyen túl sűrű, a húst pedig még csak korlátozva ehet Marci, nem akartam, hogy gond legyen. A kivett zöldségeket főtt rizzsel keverve csináltam zöldséges rizst, a levesbe pedig főztem még kukoricatésztát. Kisfiam az első fintorgások után hajlandó volt megkóstolni, eredményként pedig megevett egy jó nagy tányérral. :)

És a tábla, hogyan is állunk:

Lezárt fejezet - köszönet

Bár már régen lezártnak tekinti mindenki és nem is esett szó róla, én sokszor gondolok szeretettel és hálával a "segítsdanisokra". Mostanáig kitartott az az összeg, amiből Dani úszni és tornázni járt, még egyszer szeretnék köszönetet mondani érte. Mindenkinek, aki részt vett benne, akár szervezőként, akár felajánlóként, licitálóként, vagy csak kommentelőként lelki támaszt adva.
Soha nem felejtem azt a hívást, amiben Timi mondta, hogy csinált valamit, reméli nem haragszom meg, majd nézzek fel a netre, ha hazaértem a kórházból.
Örülök, hogy lezárult ez a fejezet, azt jelentve, hogy Dani jól van. S bár sok fejlesztésre és tornára lesz még szüksége, szerencsére meg tudjuk oldani önerőből. De elindulni nélkületek nem tudtunk volna, mindig szívmelengető érzés lesz arra az összefogásra gondolni, amit akkor Daniért csináltatok!

MR eredmény

Ide még tartozom ezzel a poszttal, úgyhogy tömören megírom.
Dani szuper kisfickó volt, szó nélkül helytállt, se a szúrásnál nem sírt, sem azért nem nyafogott, hogy éhes, pedig délután 1-ig nem ehetett-ihatott. Nem félt és magához képest türelmes is volt, az orvosokkal együttműködő, csak csodálattal tudok gondolni arra, milyen erős, okos gyerek.

Lényegében nem változott a daganat, úgyhogy nagyon örülünk. Részletesebben ez úgy van leírva, hogy három különálló góc van, amiből az egyik talán kicsit csökkent, a másik nem változott, a harmadik egy kicsit nőtt. Összességében nincs teendő, 1 év múlva kontroll.
Amikor mindenen túl voltunk, Dani kifele jövet megkérdezte, hogy "akkor soha többé nem kell műteni a fejem"? Az orvos is elmosolyodott a kérdésre. Megígérném neki, hogy nem, soha többet, de ezt azért még nem tehetem, azt viszont megmondtam, hogy jó ideig biztosan nem kell.

Nekem nagyon megnyugodott a szívem-lelkem. Megfordult a fejemben, hogy ami csökkent vagy nem változott, az lehet, tényleg csak hegszövet, s akkor csak az az iciripiciri rész maradt a daganatból: az nagyon jó lenne. De ha nem így van, akkor sincs semmi gond, amennyiben ilyen tempóban ilyen irányban változik csak. Ez esetben is van jó 5-10 évünk arra, hogy aggódjunk. Úgyhogy folytatom, amit elkezdtem, igyekszem egészségesen táplálni őket testileg, lelkileg, sportolni járnak, (Marci csak ősztől fog járni Danival úszni) és szeretetben neveljük őket. Kell ennél több?

Gluténmentes répás muffin

Hiába próbálkozom, nem tudom becsempészni a zöldségeket Marci étrendjébe. A zöldségleves is maximum 1 napig ízlik neki..., pedig elég kevés választási lehetőségünk van étkezés terén, félek, hogy valamilyen vitaminhiánya lesz. Így jutott eszembe, hogy megpróbálom sütibe sütni a répát.

Hozzávalók (12db-hoz): 2,5 dl almalé, 60gr cukor (nálam fele xilit, fele nádcukor volt)
250gr rizsliszt, 1 csomag sütőpor, 1 púpos mokkáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, kb. 120 gramm répa, 1 evőkanál olaj, 2 evőkanál margarin (én Delma light-ot használtam, az tejmentes).

Egy tálban az almalevet a cukorral, xilittel, egy másik tálban pedig a lisztet, sütőport, sót, szódabikarbónát keverem össze. Lereszelem a megpucolt répát, minél finomabbra sikerül, annál jobb. A cukros almalevet beleöntöm a másik tálba és összedolgozom a liszttel. Belekeverem a 2 evőkanál margarint, a reszelt répát majd az 1 evőkanál olajat is. Előmelegített sütőben légkeveréses funkción 175 fokon 20-25 percig sütöm.

Díj

Díjat kaptam Évától, amit hálásan köszönök! Megtisztelő, hogy Rám gondolt, amikor továbbadta.

A díjjal járó szabályok a díj megköszönésén túl, hogy írnom kell 7 dolgot magamról. Nem tudnék most összeszedni 7 dolgot, de egy korábbi díj alkalmával már leírtak igazak rám most is. Talán annyival egészíteném ki, hogy az elején nagyon megijedtem ezektől az allergiáktól, s most is sokszor nagyon unom, hogy mindig ugyanazokat főzöm, ugyanabból kell készítenem valamit, mégis... Kezdem egyre jobban élvezni. Jó érzés, hogy ebből a kevés lehetőségből is tudok újat alkotni, hogy egy teljesen más oldalát fedezem fel a főzésnek és a konyhaművészetnek. A legjobb érzés pedig az, amikor a gyerekek jó étvággyal megeszik, amit eléjük tettem, s végre valahára nem betegek, végleg leszámoltunk a hányással-hasmenéssel a diétának köszönhetően.

Mint minden díjat, ezt is tovább illik-kell adni. Én ezt most nem szeretném megtenni, talán megbocsátják nekem, megtartom magamnak :)

Tej-, tojás- és gluténmentes karobos süti vaníliaöntettel

A szokásos piskóta receptet alkalmaztam, annyi módosítással, hogy csak 240gramm rizslisztet mértem ki, s 10 gramm karob port kevertem még a tésztába. Cukorból sem használok már 80grammot, csak 50-et, elég édes úgy is.

Amíg a piskóta sült, addig Fe-mini kukoricadarából és rizstejből készítettem a vaníliaöntetet. Legújabb felfedezésem, hogy ez a fajta kukoricadara főzve nem gríz, hanem puding állagú lesz, így tökéletesen alkalmas joghurtok, öntetek készítésére és ételek sűrítésére is. Finomabb és könnyebben elkészíthető így bármi, mint a szétfőtt rizs leturmixolásával.

Visszatérve a vaníliaöntethez, amikor besűrösödött a rizstej, xilittel és nádcukorral édesítettem az öntetet, majd 1 evőkanál tejmentes margarint kevertem bele, így a színe, állaga is ténylegesen a vaníliaöntetre emlékeztetett. S ha nem is volt vaníliás igazából, finom volt. :)