Bár már régen lezártnak tekinti mindenki és nem is esett szó róla, én sokszor gondolok szeretettel és hálával a "segítsdanisokra". Mostanáig kitartott az az összeg, amiből Dani úszni és tornázni járt, még egyszer szeretnék köszönetet mondani érte. Mindenkinek, aki részt vett benne, akár szervezőként, akár felajánlóként, licitálóként, vagy csak kommentelőként lelki támaszt adva.
Soha nem felejtem azt a hívást, amiben Timi mondta, hogy csinált valamit, reméli nem haragszom meg, majd nézzek fel a netre, ha hazaértem a kórházból.
Örülök, hogy lezárult ez a fejezet, azt jelentve, hogy Dani jól van. S bár sok fejlesztésre és tornára lesz még szüksége, szerencsére meg tudjuk oldani önerőből. De elindulni nélkületek nem tudtunk volna, mindig szívmelengető érzés lesz arra az összefogásra gondolni, amit akkor Daniért csináltatok!
